A változás minden ember életében jelen van. Tulajdonképpen minden nap egy sor változást hoz, ugyanakkor ezek sokszor láthatatlanok, nem érzékeljük őket. A változás az élet kialakulása óta természetes, elkerülhetetlen folyamat. Nem jó és nem is rossz, csak szükséges és létező. Mégis féljük, sőt, sokszor rettegjük.
Nem mondom, hogy minden embernek egyformán kellene reagálnia a szembejövő változásra. Hiszen ahányan vagyunk, annyiféle módon éljük meg ezeket, de mégsem kellene, hogy fekete bárány legyen gondolataink sűrűjében egy-egy fordulatról szőtt ábránd.
Vannak olyan változások, amelyek nem jönnek, hanem mi aktivizáljuk, mint az életünk új komponensét. És EZ a félelmetes változás.
Kislány koromban egy kis faluban éltem. Az volt az otthonom, minden szépségével és nyomorával együtt. Szerettem és utáltam ott élni. Néha elmerengtem, milyen lehet máshol, de el sem tudtam képzelni, hogy valaha is otthagyom majd. Pedig valójában jó, hogy otthagytam. Visszagondolva.
Úgy vélem az emberek nagy többsége szintén ebben a helyzetben van. El sem tudja képzelni, hogy valahol másutt számára kellemesebb, élhetőbb környezetet talál. Pedig elég nagy ez a bolygó ahhoz, hogy valószínűsíthessük, valójában biztosan találna. De egyszerűen bele sem mer gondolni. Mert úgysem menne. Viszont, ha képtelenek vagyunk az elménket kitárni és újabb kapukat keresni magunknak, akkor biztosan nem lesz semmi új vagy szokatlan kalandban részünk. Van persze, aki az állandóságot keresi, de talán kevés ilyen beállítottságú ember van.
Egy biztos: Nem a legerősebb éli túl, nem is a legokosabb, hanem az, aki a leghamarabb képes megfelelően reagálni a változásokra.
Tartsuk hát ezt szem előtt, és NE FÉLJÜNK ÉLNI!
image by: Vivien Kondora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése