(English version under the Hungarian text)
A család olyan, mint méhnek a kaptár, egy szent közösség, ahol otthon vagyunk. Igen ám, de mi a helyzet azzal az emberrel, aki nem így érzi?
A család olyan, mint méhnek a kaptár, egy szent közösség, ahol otthon vagyunk. Igen ám, de mi a helyzet azzal az emberrel, aki nem így érzi?
Gyerekként édesanyánk oltalmazó karjaiban keresünk menedéket, ha nem azt kapjuk a világtól amit eddigi tapasztalataink alapján elvárnánk tőle. De mi van akkor, ha valakinek nincs édesanyja? Vagy nem édesdanyától elvárható módon viselkedik a saját anyja?
Ez egy nehéz ügy. Feldmár azt mondja - és ebben száz százalékig egyetértek vele, - hogy ha az ember anyja nem nyújt biztonságot és támadólag viselkedik, akkor a gyerek úgy érzi, meg fog halni. Mert ugye mi mást érezne?
 |
| Kép: twistedhearts.deviantart.com |
Jó pár fiatal anyánál megfigyeltem, hogy nem tudatosan, sokkal inkább öszönösen és a tanult normák alapján próbál "elbánni" a gyerekével. Sokuknál sokkal inkább a "túl akarok már lenni rajta" érzés volt tetten érhető, semmint a szeretetteli együttlét és a pillanat varázsa. Azoknak a gyerekeknek a viselkedésében pedig, akikkel az anyjuk nem elég mélyrehatóan vagy odaadóan foglalkozik, gyakran védekező, kitörő, hisztérikus viselkedés vigyelhető meg. Mert sajnos azekban az együtt töltött pillanatokban semmi varázslatos, vagy örömteli nincs, vagy ha van is, nagyon kevés. Ez által a gyerek méginkább elvadul, védekezik, próbál kapaszkodót találni, de mind hiába. Az édesanya hiánya tehát a gyerekben valóban halálos veszedelem érzetét keltheti.
Néhány esetben az édesanya egyszerűen túl fiatal ahhoz, hogy felmérje a helyzet súlyát, és bölcs döntést hozzon. Ekkor fontos egy vagy több nagyszülő/felnőtt jelenléte, akik időlegesen pótolhatják az anya hiányát, esetleg elbeszélgethetnek a fiatallal ezekről a dolgokról. A gyerek életében az első néhány év, normál hétköznapi ésszel felmérve is beismerhető, rendkívül fontos. A későbbiekben is fennáll a dolog súlya, azonban az ekkor szerzett tapasztalatok és benyomások fogják az egész későbbi életét befolyásolni.
Elmondható tehát, hogy valójában a gyereknek nem feltétlenül a saját vér szerinti anyjára van szüksége, hanem olyas valakire, akit nem kell időről - időre elveszítenie, aki nem bánta, nem szégyeníti meg, feltétel nélkül szereti és a javát akarja.
Egy ilyen emberre van szüksége.
Gyereknevelés terén az emberiség még gyerekcipőben jár, valahol valami elromlott, ez belátható. Túl sok a rossza tapasztalat, túl sok a negatív példa.
Ha javítani akarjuk a statisztikát szerintem mindenképpen arra kell odafigyelni, hogy mi az amit semmilyen körülmények között NEM TESZÜNK a gyerekkel, mint arra, amit igen.
NEM szégyenítjük meg.
NEM kiabálunk vele.
NEM támadjuk a lényét.
NEM bántjuk fizikailag.
Ha ezt a négy szabályt mindenki képes lenne betartani, talán béke lenne a világban.
The family is like a hive for the bee, a sacred community where we are at home. Yes, but what about the person who does not feel that way?
As a child, we seek refuge in our mother's sheltering arms, if we didn't get from the the world what we'd expect based on our earlier experiences, so far. But what if someone has no mother? Or she don't used to behave, as you would expect from a mother?
This is a difficult case. Feldmár says - and I agree with him in this one hundred percent - that if the child can not provide security from your mother or she has an offensive behavior, the child feels he/she will die. Because what else might he/she feel?
I have observed in case of several young mothers, that they rather "deal" with their child, and it's not conscious, more a instinctive and learned standard. For many, the more "I am going to get it over it, already" feeling was observable, rather than the loving togetherness and magic of the moment. In the children's behavior with whom the mother is not enough depth or devotedly engaged frequently observed defensive outbursts of hysterical behavior. Because unfortunately in these moments spent together, there is nothing magical, or joyful, or if there is, very little. By these, the children run even more wild, defensive, trying to find a handhold, but to no avail. Thus, the absence of the mother, really create a deadly peril kind of feeling in the child.
In some cases, the mother simply take too young to appreciate the seriousness of the situation and to make a wise decision. At this point it is important one or more grandparents / adult's present which whom temporarily compensate for the lack of the mother, or chat the young people about these things. In the first few years of a child's life, surveying with a normal everyday sense, we might as well admit, it is very important. In the future, this is a weight thing as well, but in these early years, the experience that will be gained and impressions will influence the rest of the life of the child.
We can tell so far, that the child not neccessarily needs his/her own mother, they need someone, who doesn't cause them shame, doesn't hurt, who loves and cares.
They need such a person.
Parenting in the field of humanity is still in its infancy, something went wrong somewhere, that's reasonable. Too many bad experiences, too many negative examples.
If you want to improve your statistics by all means should be paying attention to what you do not do that under any circumstances with the child, to the child, instead of what we do.
We don't cause shame.
We're not yelling to them.
We do not attack their being.
We do not hurt physically.
If everyone would be able to adhere these four rules, perhaps there would be peace in the world.
*
As a child, we seek refuge in our mother's sheltering arms, if we didn't get from the the world what we'd expect based on our earlier experiences, so far. But what if someone has no mother? Or she don't used to behave, as you would expect from a mother?
This is a difficult case. Feldmár says - and I agree with him in this one hundred percent - that if the child can not provide security from your mother or she has an offensive behavior, the child feels he/she will die. Because what else might he/she feel?
I have observed in case of several young mothers, that they rather "deal" with their child, and it's not conscious, more a instinctive and learned standard. For many, the more "I am going to get it over it, already" feeling was observable, rather than the loving togetherness and magic of the moment. In the children's behavior with whom the mother is not enough depth or devotedly engaged frequently observed defensive outbursts of hysterical behavior. Because unfortunately in these moments spent together, there is nothing magical, or joyful, or if there is, very little. By these, the children run even more wild, defensive, trying to find a handhold, but to no avail. Thus, the absence of the mother, really create a deadly peril kind of feeling in the child.
In some cases, the mother simply take too young to appreciate the seriousness of the situation and to make a wise decision. At this point it is important one or more grandparents / adult's present which whom temporarily compensate for the lack of the mother, or chat the young people about these things. In the first few years of a child's life, surveying with a normal everyday sense, we might as well admit, it is very important. In the future, this is a weight thing as well, but in these early years, the experience that will be gained and impressions will influence the rest of the life of the child.
We can tell so far, that the child not neccessarily needs his/her own mother, they need someone, who doesn't cause them shame, doesn't hurt, who loves and cares.
They need such a person.
Parenting in the field of humanity is still in its infancy, something went wrong somewhere, that's reasonable. Too many bad experiences, too many negative examples.
If you want to improve your statistics by all means should be paying attention to what you do not do that under any circumstances with the child, to the child, instead of what we do.
We don't cause shame.
We're not yelling to them.
We do not attack their being.
We do not hurt physically.
If everyone would be able to adhere these four rules, perhaps there would be peace in the world.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése