Állunk. Körülöttünk vad szélvihar tombol, óránként 200 km-es sebességgel, de mi ebből semmit sem érzékelünk. Mi néhányan, akik megtanultuk a világot állva szemlélni. Persze, néha azért mi is bele-beleépünk a viharba, de gyorsan vissza is húzzuk a lábunkat. Mert nem kérünk belőle.
Legalábbis szeretném ezt hinni, szeretnék így élni.
Hova rohanunk mi emberek? Mit üldözünk vagy mi elől futunk? Egykor még vakmerő tettnek számított, ha valaki kalandok után járt, a nyugodt, felelősségteljes élet volt a meghatározó. Mára ez megváltozott. Aki nyugodt, az biztosan rejteget valamit, vagy beszívott. Aki nem rohan egész nap, az biztosan munkakerülő vagy ingyenélő.
Úgy veszem észre, az általános emberi értékek erősen kiveszőben vannak. Veszélyeztetett fajjá vált a gerinces ember. Bárcsak ne kellene ezt mondanom. Még ebben az információgazdag környezetben is hosszú-hosszú ideig kell kutatnom, ha egy olyan, jellemes embert keresek, aki még él és akire fenntartások nélkül fel tudok nézni. És ez alatt nem azt értem, hogy hibátlan személyiség, hanem, hogy hiteles.
Rohanunk és hátrahagyjuk a kapcsolatainkat, azokat, akik szerettek minket.
Néha, mintha tejüvegen keresztül szemlélném a világot. Megpróbálom elzárni az agyam a sok otromba információtól, kétszínűségtől, amik megmérgezik az ember gondolatait, és átmossák az agyát. Szó szerint. Észre sem vesszük sokszor. Agresszív, irigy és szétesett lesz tőlük az ember. És amikor, határozottan ritkán, beleütközünk valami követendőbe, a szemünk elé tesszük a kezünket, mert annyira szemkápráztató a csillogása. Ordítóan fénylik.
Az én fájdalmam igazából a fiatal generáció. Itt élnek, belepottyantak ebbe az életbe és részletgazdag mégis szörnyen egyoldalú világba, ahol az igazi érték ritkaságszámba megy. És elvárjuk tőlük, hogy teljes életet éljenek, és sokan megszólják őket, de úgy gondolom, ha valakit bezárnak egy tyúkokkal teli ládába egy idő után ő maga is tyúkként kezd viselkedni.
Csak a gyerekeket ne, emberek!
Vigyázzunk rájuk, NAGYON! Ők a jövő. Ők mi vagyunk.
"Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok. A mi örömünkre vannak a világon, hogy jobbá tegyék szívünket."
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése