Magányosan, vele

Nem tehetek róla, egyszerűen nem megy. Nem ad erőt, nem inspirál, még csak nem is érdeklődik. Mintha ott sem lennék. Így érzem magam vele.

Kell ez nekem, nekünk? Miért van ilyen társaságra szükségünk? Semmiért. Csak beteggé tesz az állandó közömbösség. Csak az emberközelség a megnyugtató. Semmi más.

Hónapok óta másról sem szól, mint megszokásról. Ez annyira rossz így, annyira demoralizáló. De neked áll majd feljebb, ha változik a helyzet, igaz? Te leszel vérig sértve? Hát hogyne. Ismerlek.

Nem, ezt így nem szabad. Már nem szabad. Le kell tépni a ragtapaszt. Még ha alatta vérzik is. Még ha el is fertőződik.

Nem érdekel, élni akarok.

ÉLNI.

Elveszel vagy fenn maradsz? (senki sem születik vesztesnek)

Self-building. Egy kifejezés arra, amit akkor teszünk születésünktől a halálunkig, amikor élünk, tanulunk, fejlődünk, belátjuk, hogy a körülvevő világ rendkívüli bonyolultsága végtelen.

Self-destruction. Egy kifejezés arra, amit akkor teszünk, ha életünk során bármikor olyan időszakon megyünk keresztül, ami lehúz, visszatart, esetleg önpusztító dolgokhoz nyúlunk.

Book heart.

Látszólag a két dolog egymás szöges ellentéte. Könnyen belátható azonban, hogy a kettő közül a második ölel fel rövidebb időszakot. Vagyis általában véve a sötét időszak jóval rövidebb kellene, hogy legyen. 

Sajnos azonban ez sok esetben nem így van. Valóban rengeteg emberrel történik meg, hogy annyira kilátástalannak látja az életét, hogy nincs mi motiválja, így benn ragad a mocsokban, esetleg öngyilkossághoz folyamodik. Valóban, esetenként senki sem képes lebeszélni róla azt az embert, viszont sokszor csak figyelemfelkeltésnek szánják. Ilyenkor kell valaki, aki odafigyel. Jószerével bárki.

De most inkább az első variációval foglalkoznék. 

Hatalmas azon emberek hányada, akik azt gondolják, hogy majdnem mindent tudnak. Ez veszélyes. Az igazi tudás akkor jön el, akkor veszi kezdetét (úgy gondolom), amikor belátjuk, hogy rengeteg dolgot nem tudunk. Mert akkor kilátunk a buborékból. Van némi rálátásunk a történtekre. Ha csak azt vesszük alapul, hogy mennyi, de mennyi könyvet nem olvastunk még soha. Mennyi gondolatot nem hallottunk soha. Az egyéni véleményalkotással természetesen nincs semmi baj. Mert változékony. Annak a félkész véleménynek a hangoztatásától azonban, amelyet kétes vagy csekély számú tény alapján hoztunk, mindenkit óva intenék. Ne tegyük!