"Mindenki használ valakit. Ha valaki használ minket, ha valakit használunk az sem önmagában jó vagy rossz. Ez lehet egyszerűen a nevelés. A gyerek azt csinálja, amit a felnőtt, és eltanulja a dolgait, a tanítvány a mester utasításai szerint eljárva, őt másolva tanulja a mesterséget, így avatódik be. Ezen a folyamaton keresztül vesszük át a másik ember tudatszerkezetét, tudatállapotát. A beavatási folyamat alfája és ómegája az igazmondás és az önzetlenség. Ha a mester hazudik és saját önös céljai érdekében használja a tanítványt, akkor amit átad az sem egyéb hazugságnál. Lord of lies - a hazugságok ura, a sátán egyik neve."
Mondja Feldmár A barna tehén fia c. kötetben. Önzetlenül használni valakit tehát iránymutatást jelent, amit én jónak és ésszerűnek látok, figyelembe véve, és meg nem sértve a másik ember teljes intellektuális szabadságát. Legalábbis én így gondolom. Aztán, amikor elkezdünk saját céljaink végett irányítgatni valakit, talán nem is tudatosan, akkor óriási hibát követünk el. Úgy gondolom az ellen is, akit irányítunk és magunk ellen is. Ezeket az akár tudatalatti rossz viselkedésformákat észre kellene vennünk és ki kellene javítanunk a hibát. Az ember nem élhet önmagával egyensúlyban, békében, amikor valaki más kárára viselkedünk.
