Elfogadható tudás

Mi az igazi tudás? A tudottról tudni, hogy tudjuk, a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk.

A bennünket körülvevő világot megismerni, kifigyelni nem egyszerű dolog. Gondolom, ebben egyetérthetünk. Még a legnagyobb elmék, gondolkodók, tudósok is csak hihetetlenül parányi használható tudással rendelkeznek a valószínűsíthető valósághoz képest. Törekedni viszont lehet rá sőt, nagyon is tanácsos annak a személynek, aki tudatosan szeretné leélni az életét, nem pedig, hogy úgy mondjam, szemellenzővel. Nos, a világ kifejezésen természetesen nem csak az emberi aspektusra gondolok, hiszen "kicsiny" univerzumunk megannyi összetevőből épül fel, amelynek egy elhanyagolható mennyiségű, ám számunkra mégis oly fontos eleme az ember. 

Ha tehát a világunk megismerésével foglalkozunk, kezdhetjük az emberi tényező feltárásával. Kiismerésével. Teszem azt, világirodalom. Ha elfogadható mértékű tudást szeretnénk, mindenképpen szükségünk lesz valamiféle irodalmi ismeretre. Az emberi tényezőt legjobban az emberi elmébe való bepillantással ismerhetjük ki. Az írók sokkal többet engednek ki magunkból egy-egy könyv alkalmával, mint amennyit valaha is elfogadhatónak tartanánk. Ezt garantálom. És ott van, és legális. Elolvassunk, magunkévá tesszük és máris a miénk az a tudás, mit értelmi képességeink határain belül képesek vagyunk elsajátítani. 

Komolyan úgy gondolom, hogy az olvasás a leghatékonyabb fegyver a mai tudatos ember kezében. Fegyvernek mondom, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, de nyilván nem árt senkinek a tudás. Hacsak nem fegyverkészítéshez használják. De a meglévő tudás kamatoztatása már egy más kategória.

Ha az emberi aspektussal kellőképpen tele van  a hócipőnk, ez is garantáltan így lesz (el sem hinnétek mennyi elvetemült ember írt könyvet... egy idő után fárasztó lesz), akkor belevethetjük magunkat a tiszta tudományba. Ez csak erős idegzetű embereknek ajánlott, tényleg nem való annak, aki a függvények, levezetések sokaságából nem tud semmit kihámozni. Én azért szeretem a tudományos vonalat, mert ha megdolgozol érte eredményt kapsz, a TE saját eredményedet, és a számokban nem fogsz csalódni. 

Úgy gondolom, hatalmas eredmény lenne az is, ha csak az emberek egészen kicsi hányada nekiállna elgondolkodni a mögöttünk fekvő évszázadokon, és levonnák az örök érvényű tanulságokat. Semmi sem képes úgy tanítani, mint a múlt, mégis, szinte nevetségesen sokszor esünk ugyanazokba a hibákba. Nem mondom, hogy mindenki szentelje az életét az eljövendő generációkért (már a szaporodáson túl), de ha mindenki csak egy icipicit áldozna rá a drága idejéből, előrébb lehetnénk egy hangyabokányit.

Ha a természet ilyen szabályos, mi emberek miért vagyunk mégis olyan szabálytalanok?

A világunk, univerzumunk elképesztően csodálatos. Azt hiszem ebben is egyetérthetünk.

photo by: discoverystudentadventures.blogspot.com