Sokan ismerjük az érzést, illetve sokan sokféleképpen ismerjük. A nők már egészen kislány koruk óta erre készülnek (és persze az esküvőjükre). Öl, butít és nyomorba dönt. Ezt is tudjuk. Újabban, már komoly kísérletek folynak annak kiderítésére, milyen konkrét fizikai és élettani reakciókat vált ki az emberből, ha meglátja szerelmét, vagy, ha érintkezik vele fizikailag. Egy rakás ilyen cikket lehet már olvasni. De csak ennyi volna? Kémia? Nem hiszem.
A szerelem furcsa és hihetetlen dolgokat vált ki az emberből. A szerelmes ember önmagán felül kezd működni. Olyan dolgokat érez, hall, lát, gondol, amiket máskor biztosan nem. És ez a dolog szépsége. Az a sok érzés és gondolat. Lehet ködként értelmezni, mert a szeretett személy istenségként jelenik meg a szemünkben, de minden mást sokkal tisztábban lát az ember. Egyszerűbben. Igen, ez a jó szó. A világ leegyszerűsödik. Minden, ami eddig félelmetes vagy bonyolult volt, egyszerű lesz, minden ami eddig keretek között működött, az határtalanná válik. Milyen szép, és milyen élő, gondoljuk, és így igaz. Az egyetlen buktatója, hogy előbb-utóbb véget ér. Sajnos. Egy szerelem sem tart halálig. S talán jobb is így. Mert az igazán szerelmes ember több ezer fokon izzik. És nem csak akkor, ha jelen van a szeretett lény. Nem. Állandóan. És vágyik utána, és keresni minden pillanatban, minden gondolatban. Hát nem félelmetes? Mert aki szerelmes, az valójában szenved. Szenved, mert állandóan hiányzik neki a szerelme. Akkor is, ha vele van.
Tudja, hogy előbb-utóbb menni kell, nem lesz örökéletű ez a pillanat, és nem fognak együtt lélegezni amíg csak világ a világ.
Jaj annak aki ezt érzi. És jaj a másik félnek is, ha nem érzi ezt. Mert akkor mindketten sérülnek. Az egyik azért, mert a sajátjának akar tudni valakit, aki nem lehet az övé, nem birtokolhatja, és nem tud mit kezdeni az érzéseivel, a másiknak pedig azért, mert megrémíti az egész történet. Hát legyen ez tanulság mindenkinek aki szerelmes lesz.
A beteljesült szerelemről:
Bárcsak tudnék róla írni. De nem tudok. Valószínüleg lehetséges. Csodás érzés lehet.
"Olvadozik... tőled. Attól, amit adsz neki, az érzéstől, amit kap tőled. És te is olvadozol. Attól, amit ad neked, az érzéstől, amit kapsz tőle. És ez így jó. Mert mindketten olvadoztok egymástól. És ez fontos. Ez kell. Mert addig olvadoztok, amíg teljesen egymásba olvadtok. És eggyé váltok. Tökéletes, szép egységgé."Csitáry-Hock Tamás
photos by Greg Williams, Anatoly Bisinbaev, The lake house 2006.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése