A hazugság trófeája

Olybá tűnik, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend a hazugság. A legjobban hazudni képes ember viszi a trófeát. De milyen trófea az?

A minap szem- és fültanúja voltam egy jelenetnek. Majdnem házaspár (jó ideje együtt élnek már), és csak azon jár az agyuk, minden pillanatban, hogy mivel bánthatnák meg a másikat. Mivel fúrjanak a veséjébe. Hogyan lehetetlenítsék el a életét. És ez fájt, fizikailag. Egyrészt az, hogy ez történik velük, másrészt az, hogy nekem részt kellett vennem benne. Kilométerekre kerülöm az ilyen szituációkat, volt benne részem bőven, és nem csak emiatt. Hanem azért is, mert ennél többet érdemlek. Ahogy mindenki más is. 

Tudom, hogy hazudnak. Tudom, hogy nekik is fáj, mégis képtelenek végig gondolni, hogy mi is történik velük. Csak védekeznek. Önmagunkat védik, holott mindketten benne vannak nyakig, s ezt ők is tudják. (Legalábbis remélem.) 

Nem is tudom, sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon hány élet kell egy embernek ahhoz, hogy felfogja mire is vágyik, hogy mit is szeretne igazán megélni. Egyre inkább úgy érzem, hogy azok a valódi hősök, akik ezt nem csak, hogy realizálják életük folyamán, hanem el is érik.

Láttam egy embert. Egy olyan embert, akinek tiszta volt a tekintete. És nem azért tűnt úgy, mert mesteri szintre emelte a megtévesztőképességét. Nem. Azért, mert valóban és (úristen, tényleg így van) tiszta volt a szeme. Előtte célok lebegtek, mögötte talán, sőt biztosan család, hiszen az ilyen embereket sosem hagyják el, mert a lehető legjobb verziója a homo sapiens sapiens-nek.

Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy az élet, maga, a nagy betűs, az olyan, hogy levegőt veszel. Igaz? Veszed a levegőt. És kering a véred. most is, ebben a pillanatban. És része vagy valami nagynak. Valami globális levegővételnek. Azok a körülmények, amikbe születtél, az csak a keret. Te vagy a kép. A gyönyörű, utánozhatatlan, összetörhetetlen lélek. Élj hát ehhez méltóan. 

Azt gondolom, és cáfoljatok rám, ha tévedek, de túl keveset vagyunk őszinték, saját magunkhoz is, nem hogy másokhoz. Pedig mennyivel egyszerűbb volna az élet, ha azt tennénk, ami jó nekünk és akkor, amikor kell.