Hihetetlen, hogy az írásból meg lehet élni, nem igaz? Mert ami nem terméskő hordás, vagy tűzoltás/életmentés, az olyan furcsa módon kapcsolódik a munka fogalmához, nekünk, magyar embereknek. Pedig, amiért fizetség jár, az munka. Sőt, az is munka, amiért nem jár, de elfárad benne az ember. Mondjuk a pelenkázás.
Nekem az írás, lételem. Mint a levegő. Ha nem írhatnék, ha nem tudnám kifejezni magam, elmondani az érzéseimet, akkor megőrülnék. Belehalnék. Ez olyan könnyű, olyan természetes.
Leírsz szavakat, jó, néha fenn vagy éjszaka is, és kiégsz, mert minden kijön belőled, de mégis. Olyan könnyű. Nem az izmaidat használod, Illetve csak néhányat. >Kislányom, neked olyan könnyű. Persze, csak írsz.< >Igen, anya, persze. Milyen nap van? És hogy kerülten ide?<
Kiírod a lelked, mert kell. Muszáj. Akkora a Késztetés, erre nincs jobb szó. De miért ír az ember? Másokért? Magáért? A sikerért?
Dehogy is. A sikerért biztos nem. Az csak jön, ha jön. Ha nem, úgy is jó. Mindegy, írni kell akkor is, ha senki ember fia nem olvassa el soha.
De ha mégis vannak eredeti gondolataid, akkor el fogják. Bizonyos embereket érdekelni fog, ők értékelni fogják.
Jó lesz, hidd el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése