2014. november 26., szerda

Magányosan, vele

Nem tehetek róla, egyszerűen nem megy. Nem ad erőt, nem inspirál, még csak nem is érdeklődik. Mintha ott sem lennék. Így érzem magam vele.

Kell ez nekem, nekünk? Miért van ilyen társaságra szükségünk? Semmiért. Csak beteggé tesz az állandó közömbösség. Csak az emberközelség a megnyugtató. Semmi más.

Hónapok óta másról sem szól, mint megszokásról. Ez annyira rossz így, annyira demoralizáló. De neked áll majd feljebb, ha változik a helyzet, igaz? Te leszel vérig sértve? Hát hogyne. Ismerlek.

Nem, ezt így nem szabad. Már nem szabad. Le kell tépni a ragtapaszt. Még ha alatta vérzik is. Még ha el is fertőződik.

Nem érdekel, élni akarok.

ÉLNI.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése