Self-building. Egy kifejezés arra, amit akkor teszünk születésünktől a halálunkig, amikor élünk, tanulunk, fejlődünk, belátjuk, hogy a körülvevő világ rendkívüli bonyolultsága végtelen.
Self-destruction. Egy kifejezés arra, amit akkor teszünk, ha életünk során bármikor olyan időszakon megyünk keresztül, ami lehúz, visszatart, esetleg önpusztító dolgokhoz nyúlunk.
 |
| Book heart. |
Látszólag a két dolog egymás szöges ellentéte. Könnyen belátható azonban, hogy a kettő közül a második ölel fel rövidebb időszakot. Vagyis általában véve a sötét időszak jóval rövidebb kellene, hogy legyen.
Sajnos azonban ez sok esetben nem így van. Valóban rengeteg emberrel történik meg, hogy annyira kilátástalannak látja az életét, hogy nincs mi motiválja, így benn ragad a mocsokban, esetleg öngyilkossághoz folyamodik. Valóban, esetenként senki sem képes lebeszélni róla azt az embert, viszont sokszor csak figyelemfelkeltésnek szánják. Ilyenkor kell valaki, aki odafigyel. Jószerével bárki.
De most inkább az első variációval foglalkoznék.
Hatalmas azon emberek hányada, akik azt gondolják, hogy majdnem mindent tudnak. Ez veszélyes. Az igazi tudás akkor jön el, akkor veszi kezdetét (úgy gondolom), amikor belátjuk, hogy rengeteg dolgot nem tudunk. Mert akkor kilátunk a buborékból. Van némi rálátásunk a történtekre. Ha csak azt vesszük alapul, hogy mennyi, de mennyi könyvet nem olvastunk még soha. Mennyi gondolatot nem hallottunk soha. Az egyéni véleményalkotással természetesen nincs semmi baj. Mert változékony. Annak a félkész véleménynek a hangoztatásától azonban, amelyet kétes vagy csekély számú tény alapján hoztunk, mindenkit óva intenék. Ne tegyük!
Honnan tudjuk, hogy félkész? Ez nehéz kérdés. Azonban érdemes a végére járnunk, mindenkinek önmagában, mert saját magunkat sodorhatjuk kínos helyzetbe azáltal, hogy ennek kapcsán ítélnek meg mások. Ez pedig megalapozott ítélet a részükről.
Az ilyen és ehhez hasonló szituációk elkerülése érdekében azt javaslom, olvassunk minél többet. Van-e szexibb dolog a tudásnál? Kötve hiszem. Talán csak az, ha ez belülről fakadó kedvességgel párosul. Igen, biztosan.
A könyvekben az a szép, hogy mindenki a maga módján olvassa őket. Különösen a szépirodalom. Az alapműveltséget sokan emlegetik, sokszor. Nem szerettem. Azért nem szerettem, mert nem hiszem, hogy kényszeríteni lehetne bárkit arra, hogy tanuljon. Ahogyan arra sem, hogy művelődjön. Ennek önálló döntésnek kellene lennie. Hiszek benne, hogy szerető környezetben, ebben a században senki sem lenne elveszve. Sőt, sokkal több boldog embert láthatnánk az utcákon. Szeretettel gondoljunk egymásra, különösen most, hogy a szeretet ünnepe közeledik.
Kellemes hetet, jó olvasást mindenkinek!
 |
| Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése