Álmatlan éjszakák. Köd.
Két dolog, ami szinte mágikussá teszi a pillanatokat. Egyszerű, mégis hatásos. A tudatunkra hat. Valahol mélyen kikapar belőlünk egy darabot, és megízesíti.
A köd nekem valaha volt életekről mesél. Mintha a lelkek, most is, ma is velünk volnának. Mintha itt lebegnének körülöttem, hűvös érintésükkel hozván tudtomra a jelenlétüket. S van-e jogom kételkedni? Nincs.
Csak nem szeretnék elveszni ebben a gondolatban. Csak valaki rángasson mindig vissza a valóságba. S ha ott vagyok? Talán ilyenkor vagyok csak ott igazán. Annyira furcsa. Minden annyira élő.
Minden, ami szép és misztikus, itt van körülöttünk. A világ határtalan !!!
Végtelen béke uralkodhatna rajta. Szükségtelen ellenségeskednünk.
Fogadjuk el egymást! Miért nem fogadjuk már el egymást?!
Ez az én igazi fájdalmam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése