Húh, mekkora távolság van ember és ember között! Micsoda szakadékok tátonganak köztünk! Hány és hány ember szalad bele és zúzza halálra magát az alján? Nem figyelünk oda, pedig kellene, csak a tisztánlátás kedvéért. De vannak lélekpárok, hogy is ne volnának.
Az Odaadás, a nagy betűs, az igen. Az fontos. Ha nem adom oda magam, akkor honnan tudnád meg, ki vagyok én? Akkor csak a sötétben tapogatóznál. Akkor nem is én volnék, akit szeretsz. Mert szeretsz, ugye? És nem csak azért mert nem ismersz.
És tudod mi van? Könnyebb lesz!! Annyival sokkal könnyebb lesz beleolvadni egy kapcsolatba ha önmagad adod. Akkor már nem lehetsz te az oka, hogy tönkre megy. Akkor már csak szenvedő alany lehetsz. Fáj? Igen, de a lélek tiszta. És nincs mázsás súly. Csak sajgás, a szív fájdalma marad.
Ha ismer, tudja ki vagy, elejétől a végéig, a-tól zs-ig, Tudja, mi a kedvenc filmed, hol szeretsz enni, mikor sírsz, milyen meleg vízben fürdesz, és ez még csak a külcsíny! A lelked is ismeri! Tudja mit tartasz helyesnek, mi szép, mi orrfacsaró és mi visszataszító. Érted már? Ismer.
Nyílj meg annak, aki megérdemli.
És akkor, ha ez mind megvan, és még élsz, akkor jön a java. Akkor jön, hogy bátor vagy-e vagy nyúl. Változtatsz-e érte az életeden. Rettenetes teher tud lenni a DÖNTÉS! És nem a dolog maga. Tenni egyszerű, olyan könnyedén megy, mint egy harmatos reggelen a pillangó szárnycsapása. De tudni fogod, ha itt az idő. De ne előbb!! Az rengeteg dolgon változtat. Amíg eljön az idő, addig csak létezz. Vedd a levegőt.
Ha mellette leszel, akkor és úgyis csak akkor kezdesz el élni. De istenúccse' annyira megéri!
Ha nekem nem hiszel, tapasztald meg, utána úgyis igazat adsz majd.
Szerencsés életet, vándor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése