Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mikor vagyok én igazán én, vagy mikor vagy te igazán te. Mert úgy látom, néha másképpen vagy te, mint tegnap vagy ma. Utóbbi olvasnivalóim a témában rávilágítottak bizonyos dolgokra, például arra, hogy a tiszta éntudat csak akkor tud működni, ha egyedül vagyok.
Amikor az erdőben sétál az ember egyedül, akkor a természetre hangolódik és a saját gondolataira. Mert akkor az vesz körül, az van rám hatással. Akkor tudom, hogy ki vagyok én, melyik síkon létezem, mire gondolok, tisztában vagyok a valóságommal. Egészen addig működik ez, amíg valaki más nem kerül a képbe.
Ha egy másik emberi lénnyel kerül az ember kapcsolatba, megváltozik minden. Akkor már a kettőnk kapcsolata alkot valamit köztünk, ami a közös "egónk". A "te" és az "én" lesz egy "mi". Akkor, van, hogy nem tudom, mit gondolok, elbizonytalanodom, átgondolom az egész addigi biztonságomat, alapjaiban változhatnak a meggyőződéseim, stb. Ez egy kiszolgáltatott állapot nekem.
